Március 7. óta más lett a világ a tejtermelőknek és nagyon sok állattartónak Magyarországon.
A ragadós száj- és körömfájás átírta az idei évvel kapcsolatos terveink jelentős részét. Hódmezővásárhelyen például sajnos elmarad a Nagy Ünnepünk, az Állattenyésztési és Mezőgazda Napok.
Egy hónap alatt nagyon sokan ismerték meg, hogy mit jelent az RSZKF rövidítés és miért olyan rettegett ez a betegség, amit - akár tetszik, akár nem - sajnos csak drasztikus intézkedésekkel lehet megállítani.
És itt álljunk meg egy kicsit! A drasztikus intézkedés nem jelenti azt, amit egyesek hangoztattak, hogy ész nélkül vagy akár megelőzési céllal egészséges állományokat számolnak fel! Ilyen intézkedés Magyarországon nem volt!
Szlovákiában az első RSZKF-esetek megjelenését követően a 3 km-es körzetben a fogékony állatok leölését elrendelték, de ezt a döntést viszonylag hamar visszavonták.
A fertőzött állományokat azért kell sajnos felszámolni - ami hatalmas lelki traumát okoz az ott dolgozóknak és minden jóérzésű embernek - , mert egyrészt mire a klinikai tünetek megjelennek egy-egy állaton, vagyis amikor észleljük a betegséget, már a többi állat között is sok megfertőződött és üríti a vírust.
Az egy járványügyi egységben, vagyis az egy telepen, vagy egy kezelési egységben lévő állományból a nem fertőzött egyedek kiválogatása ésszerű keretek között, rövid idő alatt nem vagy csak óriási kockázattal valósítható meg, amit senki nem vállalna fel.
A vírust a rendkívüli gyors terjedése miatt (a szervezetbe kerüléstől számítva néhány óra múlva már fertőzővé válik adott egyed, amikor még vérvizsgálattal nem mutatható ki a vírus és klinikai tünetei sincsenek) csak gyors és drasztikus intézkedésekkel lehet megállítani.
A fertőzött állományok felszámolása, az állati tetemek ezreinek elföldelése, a szigorú járványvédelmi intézkedések nem csoda ha az embereket meghökkentették.
Belegondolni is félelmetes, hogy mennyire félre tudják vagy inkább akarják egyesek érteni / magyarázni szakemberek tucatjainak áldozatos munkáját és a járvány felszámolásának módszerét. Nem mondom, hogy minden tökéletes volt a vírus leküzdésében, ellenben nagyon károsnak tartom, amikor a jól informáltnak tűnő emberek pánikot keltenek vagy egyesek hazugságokkal, illetve a hozzá nem értők teljesen szakmaiatlan kinyilatkoztatásokkal vezetik félre a jóhiszemű embertársaikat.
Az RSZKF gyorsan tud terjedni, ha hagyjuk és ha nem figyelünk oda a védekezésre. Az elmúlt hetek egyik tanulsága, hogy a szélnek sokkal kisebb, viszont az emberi tényezőnek jóval nagyobb szerepe lehet a fertőzés terjedésében, mint azt elsőre gondoltuk.
Azt is nyilvánvaló, hogy nem egy tejhasznú szarvasmarhákra specializálódott RSZKF-variáns áll a fertőzési lánc hátterében, hanem sokkal inkább a tejelő telepek közötti szabad (vagy inkább felelőtlen?) személyi- és járműforgalom.
Ezért is volt sorsdöntő az Állategészségügyi Operatív Törzs felállítása, hiszen a rendvédelmi szervek és a katonaság bevetése nélkül nem lehetett már a kialakult helyzetet hatékonyan kezelni. Lehet vitatkozni arról, hogy ezt hamarabb kellett volna megtenni, de arról nem, hogy szükség volt rá.
A fertőzött állományok szakszerű felszámolása és elföldelése – amit az önkéntes katasztrófa tudósítók „áldásos” tevékenysége miatt feltüzelt lakossági ellenállás igencsak nehézzé tett – megtörtént. Ezeknek a helyeknek a monitorozása fontos lesz annak érdekében, hogy az ivóvíz bázis szennyezését elkerüljük.
Most a tagállamok piacainak mielőbbi megnyitása a magyar élőállatok és állati termékek előtt és a korlátozás alatt álló területeken a hízó- és vágóállatok (elsősorban a hízósertések) értékesítése a legfontosabb feladat.
Nagy szerencse és nem kicsi agrárdiplomácia siker, hogy Olaszország nem zárta le a határait a magyar húsvéti bárányok előtt!
Ausztria viszont nagyon gyorsan kitiltotta a magyar élőállatokat, állati termékeket, de még a szálas takarmányokat is (a 21 határátkelő lezárásával nem kis közlekedési káoszt okozva).
A sógorok példáját hamar követte Szerbia. Szlovénia „csak” az élőállatok beszállítását tiltotta meg. Románia meglehetősen összevissza döntéseket hozott, nem kis zavart okozva a sertés és tej exportunkban. Horvátország a legkésőbb zárta le a határait.
Április 14-től újra a piacok nyitásáról szólnak a hírek (Ausztria és Horvátország máris enyhített a tiltásokon), reméljük mielőbb visszaáll a normális kereskedelem Magyarország és a tagállamok között!
Meg kell mielőbb győzni a kereskedelmet tiltó vagy korlátozó országokat, hogy az RSZKF-esetek felszámolása megtörtént és a járványvédelmi intézkedések működnek.
Minden krízis – amellett, hogy nehéz helyzeteket teremt és súlyos döntések meghozatalát kényszeríti ránk – a túlélési ösztönt erősíti. Erre a képességünkre szükség is lesz a jövőben! Na nem mintha eddig nem lett volna krízis helyzet az állattenyésztők életében.
Remélem az RSZKF-esetekből mindenki megtanulta, hogy a fertőzött állományok, telepek hatékony izolálása kulcs a védekezésben. Sajnos a fertőzés első megjelenését követően ez még nem sikerült tökéletesen, aminek a tanulságait mielőbb le kell vonni. A szarvasmarha telepek döntő része – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – nem vette komolyan a járványvédelmet. Eddig. A húsmarha- és a juhtartó telepekre ez még inkább jellemző. Volt. Na ez a felfogás és hozzáállás radikálisan meg kell, hogy változzon. És hiszek abban, hogy ez meg is változik.
Remélem, hogy ez a négy (és nem lesz több) RSZKF-eset minden marha-, juh- és kecsketartót rádöbbentett, hogy minden telepnek szüksége van járványvédelmi intézkedési tervre!
Dr. Wagenhoffer Zsombor
